Az eső egyre csak esett, mintha dézsából öntötték volna. Ahogy haladt előre az idő lomha kereke úgy ocsúdtam fel, és józanodtam ki egyszerre. Megráztam fejemet mint egy vizes elázott kutya. Levetettem a veszekedés szörnyú súlyát vállamról,és megfogtam ruháimat. Öltözni kezdtem, ugyan olyan tempóban mint azt a hadseregben megszokhattam. Nőként mindig elsőnek öltöztem fel,amire meglehetősen sokan irigykedtek még a hadviselt katonák közül is. Ők irigyeltek, én pedig annál büszkébb voltam magamra, mert tudtam hogy ebben legalább élen járok. A történtek ellenére kísérteties nyugodtság lett urrá testemen és lelkemen. Mindig is híres voltam arról a tulajdonságomról, hogy amilyen hamar felháborodtam bármin olyan hamar el is felejtettem és kihevertem az esetleges negatívumokat. Most mégis másnak éreztem a helyzetet, hiszen itt nem csupán ostoba sérelemről,vagy valami gyerekes csínyről volt szó. A szívemig hatoló fájdalmat kaptam,attól az embertől akitől csak jó szót,és szerelmet akartam megkapni.Még mindig nem tudtam elhinni, és felfogni hogy Gerhard ilyen csúnyán elbánt velem. Talán azért rendezte ezt az egész színjátékot, hogy szajha módjára megalázhasson és ő maga dobhasson ki a házából? Bámennyi kérdést is tettem fel, egyikre sem kaptam józan vagy felfogható választ. Nem úgy ismertem meg aki efféle szörnyűségekre lenne képes, főleg nem egy nővel aki képes lett volna neki még a szívét is odaadni. Sajnos, az élet soha senki számára nem könnyű, vannak csodálatos és felejthetetlen élmények, de akad olyan is amit az ember legszívesebben eltörölne az emlékezetéből. A mai nap,épp egy ilyen keserű emléket kaptam a sorstól aki eddig sem volt igazán kegyes hozzám. Miután összekaptam magam,és egyenruhám végre katonásan feszült rajtam a kilincsre kulcsolódott kezem. Odakint mély csend és némaság ködfátyola telepedett a lakásra. Gerhard talán már rég észrevétlenül elsurrant. Nem emlékszem... Talán lehetséges, hogy a hosszas siránkozás közben elnyomott az álom, így nem vettem észre távozását.  Valóban nem csodálkoznék rajta hogy elpihentem, hiszen pokoli volt az elmúlt pár óra.Kinyújtóztattam elzsibbadt végtagjaimat, s kinyitottam az ajtót, így végre fény szűrődött be a fürdőbe.A folyosón valóban nem tartózkodott senki, árván egymagam voltam csupán. Megpillantottam egy szép kerek fali tükröt ami eddig elkerülte a figyelmemet. Nagyon szép darab volt, valódi antik lehetett. Egyenes, és könnyed léptekkel előtte teremtem és néztem magamat benne. Arcom kissé meggyötört volt, és fáradt de nem tulajdonítottam ennek különösebb jelentőséget. Majd csak kiheverem, lesz időm rá az elkövetkezendő 2 napban, ugyan is szabadságot kaptam. Kifújtam a megfáradt és beszorult levegőt miközben feltűztem egy hajtincset ami valahogyan kicsúszott a többi közül. Különös jelenlétet és parfüm illatot érezve megfordultam, kezeim még mindig hajammal babráltak, így az egyenruha kifeszült felsőtestemen. Gerhard volt az, megfáradt, és bágyadt arckifejezéssel figyelte mit csinálok. Mintha ott sem lett volna fordultam vissza a tükörhöz, látni sem bírtam őt. Már nem voltam dühös, egyszerűen elhatároztam, hogy történjék bármi semmibe fogom venni őt akármit is tesz vagy mond. Nincs mentség arra amit művelt, nem leszek a megbocsájtó Szűz Mária. Hallottam ahogyan unottan ásított és toporgott a küszöbön ácsorogva. Nem tudtam nem elmenni emellett, és ismét csak megfordultam.
- Ugyan, nem kell annyira türelmetlenkednie, mindjárt elmegyek. - mondtam gúnyosan.
- Tudja..csak szerettem volna bocsánatot kérni a történtek miatt. Nem akartam megbántani..- Mosolyra húzódott ajkam, azonban keserű mosoly volt ez.
- Úgy....tehát nem akart engem megbántani..de valahogy mégis a legnagyobb igyekezete ellenére is sikerült..Áhhh...milyen ostoba vagyok..hiszen igyekeznie sem kellett...ez csak jött magától, már már rutinszerűen, nem igaz?- Egyre mérgesebb lettem, és szemeim is szikrát szórtak miközben kezdett felszökni bennem a pumpa.-Hiába is próbálja meg menteni a helyzetet, vagy épp magát mit sme változtat azon a tényen, hogy ki akart engem dobni a házából..- fújtattam egyet és közelebb léptem fenyegetően. - Azt hiszi, hogy valami szajha vagyok, vagy egy rongybaba amit ha megún kidobhat a szemétbe  vagy eltaszíthat magától? Lehet hogy Magának semmit sem jelentett ami kettőnk között történt  a szobában, de tudja mit? Most már nekem sem jelent semmit, mert meggyalázta az együtt töltött idő emlékét. Tegyen amit csak akar, de ide soha többé be nem teszem a lábamat. Magát pedig mind örökre el fogom felejteni Gerhard...ezt jobb ha tudja..
- Bravó, bravó...Fräulein Barbara Schnell hisztijét hallhattuk, kedves közönség...
- Gúnyolódjon csak..amennyit szeretne...ebből is látszik, hogy mennyire férfiatlan a jelleme...és roppant gyerekes is mindemellett...-közben zubbonyom bal zsebéből előkerült a fésű amit mindig magamnál hordtam. Használatba vettem,és megpróbáltam rendbe hozni a nem tetsző területeket a fejemen.
- Azt mondja, hogy férfiatlan vagyok? Egy pojáca? Egy mihaszna? Hmm..
- És egy hazug disznó is mindemellett...-tettem hozzá emelkedett hangon.
- Szóval disznó vagyok...ám legyen...a disznók pedig...nagyon szeretnek malackodni...-lépett közelebb hozzám, így féloldalasan felé fordultam. Hirtelen elkapta a fésűt tartó kezemet, még védekezni sem maradt időm. Magához rántott, amire persze felgyúlt bennem a piros lámpa ami a védekező mehanizmusomat jelentette. Nekinyomott a falnak, és mind a két kezemet erősen tartotta. Öle ölemnek feszült, éreztem, hogy ismét felizgult a nadrágján át tisztán érezhető dudor megmutatta mindezt. Nyakamba csókolt vehemensen, és megharapta a vékony bőrt. Felszisszentem fájón, mire egy döfő mozdulattal visszalökte csípőmet,  és alsó testemet a falnak.
-Hagyjah...hagyjahh abba..különben...
- Különben mit tesz? Ebben a helyzetben nincsen túl sok lehetősége, Fraulein..-súgta bőrömre amiből apró vércsepp csordult ki,de azonnal eltüntette nedves nyelvével.
- Undorodom magától...egyszerűen undorodom! - jelentettem ki hisztérikusan, barna szemei közé nézve riadtan.
- Lássuk csak...tehát azért annyira nedves, mert undorodik tőlem..és nem kíván engem...igaz?- tenyere ekkor nadrágom alá hatolt, és fehérneműmre simult. Az apró foltot simogatta ami a csipkés alsóneműn ütött át. Nyeltem egyet,és vörösödni kezdtem.
- Ohh, kedvesem..előttem cseppet se szégyellje magát...tudom, hogy pokolian kívánja, hogy magamévá tegyem..de a türelem...- fülemhez hajolt.- Férfiasságot terem..kedvesem...- végig nyalta arcom élét, majd végül kígyóként csusszant ajkaim közé nyelve. Nem tudtam neki ellenálni, bármennyire is el akartam taszítani magamtól. Élveztem, hogy uralkodik fölöttem, és tudta, hogy mit akar. Felhúzta kezét,és mutató ujján megcsillant a bugyimon átütött ragacsos nedv, amit arcom előtt mutatott meg.
- Hát ennyire nem kíván engem? Hiszen majdnem elcsepeg édesem..Ennyire ostobának néz engem, vagy ennyire képmutató? - gúnyos mosoly kíséretében törölte saját nedvemet arcomra, amit onnan nyalt le bársonyos nyelvével.
- Így bizony sokkalta finomabb..- lihegte bőrömre, közben pedig kivette férfiasságát sötétkék nadrágjából. Ahogy lenéztem, láttam, hogy mennyire kidudorodtak a kék erek a péniszén. Nedvesen csillogott a kicsiny rés, amivel nem is oly rég bátran kacérkodott ajkam.. Bármelyik pillanatban készen állt volna a behatolásra, ahogy én a befogadásra. Kétféle érzés dacolt bennem, még mindig. Akartam is őt, de haragudtam is rá. Különös kettős játszma volt ami egyszerre vonzott és taszított. Férfiasságának előnedvét nadrágomba törölte, épp a combjaim közötti részbe. Nem tudtam miért csinálja ezt, talán ismét csak alázni akart ezzel a cselekedetével. Már nem fogta a kezeimet, amiket szabadon mozgathattam. Kedvem lett volna őt így szemtől szembe pofon vágni, de nem tettem. Túlságosan szerettem őt ahhoz. Hiába okozott nekem fájdalmat, olyan ember volt akinek a bűneit egyik pillanatról a másikra meg tudtam bocsájtani. Nem értettem miért van ez, miért vagyok ennyire elfogult,és naív. Hiszen, ahogy már egyszer megalázott, úgy megteheti újra és újra minden szemrebbenés vagy lelkiismeret furdalás nélkül. Becsuktam szemeimet,és erősen összeszorítottam alsó testemet, amikor éreztem, hogy ujjával a kaput keresi ahol bejuthat a szentélyembe. Csiklómat simogatva gyengéden körözött rajta mutató ujjával. Isteni érzésnek bizonyult, mert halk nyögések hagyták el ajkamat. Felbuzdulva ujjának mozgása intenzívebbé vált, hüvelyem könnyezni kezdett. Pillanatok alatt lekerült rólam a katonai nadrág, így csak a fehérnemű akadályozta.Felülről még minden rajtam volt, melleimre most nem különösebben fordított figyelmet. Meglepődtem, amikor elém térdelt. Gerhard Barkhorn letérdelt egy nő előtt..Vállára tettem kezem, és megszorítottam gyengéden. Nem volt erő a kezeimben, kiszívta minden ellenállásomat, és dacomat. Felnézett rám, és nyugtázó tekintettel meredt a fehérneműmre. Combjaimat simogatta,és markolászta férfiasan. Nagy kezeivel egészen nagy területet tudott takarni a bőrömön. Ujjai útját csókok követték, amiket húsos és hófehér combjaimra mért. Nagyon finom érzés volt. Hajába túrtam, és simogattam őt ahova csak elértek kezeim.Pár órája gondolni sem mertem rá, hogy újra hasonló helyzetbe kerülhetünk. Ismét nyögés hagyta el számat, amikor nyelvével fehérneműm közepén húzta végig nyelvét kínzóan lassan. Újra,és újra megtette ezeket a mozdulatokat, amiket alig bírtam cérnával. Felhúztam bal kezét, és miközben ő nyelvével kényeztetett egyenlőre fehérneműn keresztül, középső ujja elmerült a számban. Szívogatni kezdtem az ujját kéjesen, épp úgy ahogy előzőleg férfiasságával tettem. Igyekeztem ölemet, minél jobban felkínálni neki,és hozzáférhetővé tenni számára. Elhúzta kezét, és fenekemnél fogva teljesen közel húzott magához. Fogával félre húzva csipkés ruhácskámat, elérte a kitüremkedő rózsaszín és merev csiklót. Csodálattal nézte, és nem tétovázott sokáig. Éhes vadként vetette rá magát a borsó nagyságú szervre ,és megszívta többször egymás után. Nem bírtam magammal, majdnem összecsuklottam előtte. Kínzó lassúsággal paskolta az édes nedveket ontó női szervet, ami a gyönyör forrása volt. Megfogva fejét két oldalról teljesen ölemhez húztam, mohón követelőzőn. Elmerült a nőiességemben mint hal a tengerben. Néha halk, máskor hangosabb cuppanások kíséretében kényeztetett odalent. Soha senki nem művelt velem, még csak hasonlót sem, de az érzés felülmúlhatatlan volt. Lüktettem és egyre jobban szomjaztam az érintéseket.
- Ohh...Ger..Gerhard...mégh...akarohmm...neh..neh hagyjahh abbahh..- lihegtem őrülten, zihálva.Látszólag  nem is igazán törődött vele, hogy miféle szavak hagyták el a számat, mert dolgozott megállás nélkül. Ujja helyett nyelve akart utat törni magának, feszítően igyekezte kicsikarni a bebocsájtást a kéj barlangjába. Nem adta fel a küzdelmet, jó katonához mérten ostromolta járatomat. Ajkának halk cuppogása mind jobban és jobban felizgatott. Olyan nedves voltam, hogy félő volt a behatolásnál férfiassága kicsúszik majd belőlem. Sóhajtozva a mennyezetet nézve adtam át magam Gerhardnak,és az ő kígyóként táncoló nyelvének.
Folytatása következik...